A Csernobil nukleáris katasztrófa helyszínén élő kutyák mutációval alakították ki új szuperképességüket – immunissá váltak a sugárzással, nehézfémekkel és szennyeződésekkel szemben.
A tudósok 116 kóbor kutya vérmintáját gyűjtötték össze a Csernobili Kizárási Zónában (CEZ), és két különböző populációt találtak, amelyek genetikailag eltértek a környező területeken élő kutyáktól. A kutatók arra kíváncsiak, hogyan alakult ki a kutyák genetikai szuperképessége, mivel ez segíthet jobban megérteni a toxikus környezetekben való élet egészségügyi hatásait, nemcsak kutyákra, hanem emberekre nézve is.
A Csernobili katasztrófa 1986-ban történt, amikor egy nukleáris reaktor robbanása következtében a világ történetének legnagyobb radioaktívanyag kibocsátása történt.
A tragikus eseményt követően az embereket evakuálták Csernobilból és a környező területekről, hogy elkerüljék a sugárzás veszélyes szintjeit. Ettől kezdve az érintett terület a Csernobili Kizárási Zónaként (CEZ) vált ismertté.
Az emberek távozása után vadrezervátum alakult ki a kizárási zónában, amely 11,28 millirem sugárzást tartalmaz – ez hatszorosa a megengedett sugárzás mértékének az emberi munkások számára.
A Csernobil helyszíne egy radioaktív pusztaság, de valahogyan a kóbor kutyák évek óta képesek túlélni ott, és most már a tudósok is tudják, miért.
Körülbelül 900 kóbor kutya él a CEZ-ben, és sokuk valószínűleg a Csernobilból evakuált emberek hátrahagyott házikedvenceinek leszármazottja.
Norman J. Kleiman, a Columbia Egyetem környezetegészségügyi tudósa vezetett egy kutatócsoportot, hogy vizsgálják, hogyan befolyásolta a kutyák genetikai felépítését az ottani kemikális környezet, mivel az ilyen környezeti katasztrófák hatására a vadállatoknak alkalmazkodniuk kell az új, kedvezőtlen körülményekhez.
Kleiman és kollégái vérmintákat vettek 116 „félig vad” kutyától, akiket humánusan befogtak a Csernobili Nukleáris Erőmű környékén és 10 mérföldre Csernobil városában.
A vérmintákat a 2018-2019-es sterilizálási és védőoltási eljárások során gyűjtötték a Clean Futures Fund Dogs of Chernobyl program részeként. Az így nyert mintákat az Egyesült Államokba szállították, hogy DNS-kivonatot készítsenek, amely felfedte a kutyák egyedi genetikai összetételét.
„Valahogyan két kis populáció képes volt túlélni ebben a rendkívül toxikus környezetben” – mondta Kleiman egy nyilatkozatában.
„Annak érdekében, hogy osztályozzuk ezen kutyák populációdinamikáját megtettük az első lépéseket annak megértésében, hogyan befolyásolhatta a környezeti veszélyeknek való krónikus kitettség ezeket a populációkat.”
Kleiman és kollégái 2023 márciusában publikálták az eredményeket a Canine Medicine and Genetics folyóiratban.
A kutatók közel 400 „szóródó lokuszt” találtak, amelyek olyan viselkedést vagy genetikai eltéréseket mutattak, amelyek rendkívüli módon különböztek a többi géntől.
Ezután 52 gént azonosítottak, amelyek kapcsolódhatnak a Nukleáris Erőmű környezetének szennyezéséhez. A tanulmány szerint ezek a gének az ártalmas környezeti hatásokkal szembeni alkalmazkodást segítették elő.
Más szóval, a kutyák szennyezett környezete olyan genetikai mutációkat idézett elő, amelyek generációról generációra öröklődtek, és ezáltal segítették alkalmazkodásukat a kemikális hatásokhoz.
De nem ezek a kóbor kutyák az egyetlen CEZ-ben élő állatok, amelyek genetikai szuperképességet fejlesztettek.
Januárban egy kutatócsoport olyan eredményeket mutatott be, amelyek azt sugallják, hogy a mutációval renelkező farkasok, akik ebben a toxikus élőhelyen élnek, különösen ellenállóak a rákot okozó sugárzás hatásaival szemben.
Májusban pedig tudósok azt találták, hogy a Csernobil közelében élő keleti levelibékák, amelyek fekete bőrrel rendelkeznek, ugyanolyan hosszú életet élnek, mint a zöld, nem mutált társaik.
Ez arra utalhat, hogy a kizárási zóna ismét alkalmas lehet egyszer az emberek számára.
Kleiman reméli, hogy a kutatásai, és a jövőbeli vizsgálatok a CEZ kóbor kutyáinak populációit illetően segítenek jobban megérteni, hogy a sugárzás és a nem sugárzó toxikus kitettség milyen genetikai hatásokat okozhat.
„A kutyák krónikus kitettségéből származó genetikai és egészségügyi hatások vizsgálata erősíteni fogja a tudományos közösség általános megértését arról, hogy az ilyen típusú környezeti veszélyek hogyan hatnak az emberekre, és hogyan lehet a legjobban mérsékelni az egészségügyi kockázatokat” – mondta Kleiman.
Ez azt sugallja, hogy ezek a kutyák alkalmazkodtak a toxikus környezethez, és ez magyarázhatja, hogy miért képesek továbbra is virágozni a pusztaságban.
Legutóbbi cikkek:
- Föld napja – hogyan lehetsz zöldebb gazdi?
- Recept: Házi epres kutyafagyi – egyszerű, egészséges, hűsítő jutalom
- Ehetnek a kutyák epret? – Tavaszi finomság a kutyatálban
- Kutyakaki: Finom vagy bűnös élvezet? – Miért esznek a kutyák ürüléket, és miért szeretnek belehemperegni
- Tiszta lakás egy hosszú szőrű kutyával? Lehetséges?
